Templomba a legjobban Bözsi nénivel szerettem menni. Ugyanis ez a különös nagynéném gyerek lelkű maradt az élete végéig. Mindenki azt hitte, hogy vénlány, pedig igazából férjezett volt. El sem vált. Két hét házasság után seprűvel zavarta el az urát, mert az csak lustán heverészett otthon. Munkára…

Bár a hatvanas években a szabad szombat teljességgel ismeretlen fogalom volt, mégis az egyetlen munkaszüneti nap, a vasárnap előtti délután már nem pontosan úgy telt el, mint a többi szürke hétköznap. Különösen nem Mamáméknál. A levegőben volt a várakozás, a vasárnap előérzete. A nagyon logikusan,…

Anyám fehérnemű varrónőként a közeli háziipari szövetkezetben vállalt bedolgozói munkát. Az ötlet apámtól származott. Így otthon tudhatta a feleségét, akire rettentő mód féltékeny volt. A folytonos otthonlét nemcsak a többi férfitól, de a világ nagyobbik részétől is elzárta anyámat. Nem volt rá…

Nagyszénás felé az autóban végig füleltem a két férfi oly ismerős diskurzusát. Úgy csináltak, mintha igazi részvét beszélne belőlük, de csak az alig titkolt gúny, megvetés és a fensőbbség kétes kiváltsága volt kihallható a szavaikból. Annyira jól ismertem már az ilyen beszédet a felnőttek szájából.…

Már nem emlékszem, honnan jöttek az első kósza hírek, hogy valahol a városban – mi így hívtuk a nagykörúton belüli részeket – tévéadást lehet látni az egyik kirakatban. A környékünkön megoszlottak a vélemények arról, hogy a tévé jó-e, vagy hülyeség. Sokan nem értették pontosan, mi is a televízió.…