El nem tudom képzelni, mivel is tölthettem a hosszú órákat, amikor Papámat a Kis Szőlőbe elkísértem. A Kis Szőlőben valójában egy tőke szőlő sem volt, talán valamikor régen, és a neve onnan maradt meg, az én időmben már kukorica vagy répa volt belevetve. Papám a hajnalban kezdett otthoni munka…

Az utca másik felén laktak. Különös hosszú, többlakásos, nagy udvaros házban. Két testvér, a feleségek és a gyerekek. Ferkó bácsi magas és csinos, Laca bácsi kövérkés, alacsony, izzadós. Soha sem derült ki pontosan, miből is élnek, de a környékbeli nívóhoz képest nem ment rosszul a soruk. Apám…

Szigorú rend szerint ültük körül az asztalt a vacsoránál, ahogyan szoktuk. Amíg csak négyen voltunk, addig a hosszúkás asztal a falhoz volt tolva, egyik szélén a nagyanyám, a másikon én, a hosszú oldalán pedig nagyanyám mellett nagyapám, jobbján a nagybátyám ült. Amikor a nyaralásom a végéhez ért,…

Mamámék, ha csak nem volt elkerülhetetlen, nem vettek kenyeret a boltban. A hatvanas években általában csapnivalóan rossz kenyereket és alig néhány féle péksüteményt lehetett kapni. Kenyér kétféle volt: fehér és barna. Utóbbi, persze, nem igazi barnakenyér, hanem talán a mai félbarnához…

Eszti néniéknél – ma már pontosan értem, miért – végtelenül szeretetteljes, de mégis melankolikus hangulat volt. Antal bácsi és felesége a lányukkal és vejükkel éltek egy szép nagy tégla házban tökéletes békességben. A lakásuk nagyon is modernnek és a kor viszonyai szerint gazdagnak tetszett.…