Még alsós voltam. Kikönyörögtem, hogy elkísérhessem a bátyámat. Ő minden két hétben megfordult a közeli könyvtárban, és annyit mesélt a könyvtárosról, István bácsiról, aki mindent tud, és akkora szakálla van, mint Kossuth Lajosnak, hogy mindenképpen látnom kellett. A bátyám akkoriban még falta a…

A legérdekesebb a hatalmas biciklis plakát volt. Nem bírtam betelni vele. Pedig nyújtogattam a nyakam a szűk előszobában, hátha láthatok mást is a lakásból a félig nyitott ajtókon át. Liktor néni ugyanis sohasem hívott be magukhoz. Nem úgy, mint szomszédja, a Tanárnő, akinél gyakran megfordultam a…

Hozzá voltam szokva a bántáshoz, ahogy a többi gyerek is. A gyerek hülye, gondolták, szerették volna gondolni a felnőttek. Különösen férfiak. A gyerekek uralása, megalázása, kigúnyolása, megfélemlítése mindennapos dolog volt a gyerekkoromban, a hatvanas években. Voltak különösen kegyetlen, a…

  Nem emlékszem, mikortól kezdett zavarni, ha a lábam koszos, poros lett, ha a cipőmben érezhetőn homokszemek csúszkáltak. De arra élesen emlékszem, hogy némely orosházi nyarakon még mennyire élveztem, ahogyan dobbant a talpam mezítláb futva a szinte púder finomságú, fekete, átmelegedett, időnként…

Télen, karácsony előtt, amikor skarlátom lett, arra kértem apámat, halássza ki az akváriumból a halakat, megfulladnak szegények a vízben. Na, akkor hívták ki az ügyeletes orvost, aki haladéktalanul kórházba akart küldeni. Részben a túl magas láz, részben a fertőzés veszélye miatt. A skarlát komoly…