Mióta van így? Valahogyan észre sem vettem, de aztán elszabadult az egész. S manapság egy tehetetlen legyintéssel intézem el: egyre erőszakosabb, féktelenebb, trágárabb a hétköznapi beszédmód. Nem is az online univerzum bugyraira gondolok, hanem csak úgy a normálisnak mondottra. Már majd tizenöt…

Roppant szimpatikus ismerősömről jutott az eszembe. Örülök, ha találkozom a szösszeneteivel. Csupa szépet és főleg igazat szokott írni. Családról, életről, barátságról, szolidaritásról, empátiáról és még sok másról. Tanulni lehet tőle a türelmet és elfogadást, őszintén mondom.   Amikor…