Hogy az emberek közötti kapcsolatokban mekkora szerepük van az előítéleteknek, arról már elég sokat írtak, beszéltek a szakemberek, ám arról kevesebbet, hogy az emberek és állatok viszonyát is átszövik az előre kialakított, generációkon át makacsul továbbélő, pedig gyakran teljességgel hamis előfeltevések. A macskákkal kapcsolatban számos ilyet ismerünk. S ennek, tapasztalataim szerint, a nagyobb vesztesei mi vagyunk, hiszen így lemondunk egy okos, szép és szórakoztató barátról. Például a macskánkról.
A macska magának való, magányos állat, nem képes a gazdájával olyan közvetlen kapcsolatot kialakítani, mint a kutya, szól a verdikt, s kapcsolatunk a macskával máris megpecsételődik. S ezért bizony igen nagy kár, hiszen a cicákkal sokkal mélyebb barátság köthető, mint sokan gondolnák. A velük való beszélgetés számos tanulsággal és nem kevés boldogsággal szolgálhat. Elsősorban nekünk, gazdáknak. A félreértés oka ebben az esetben is az, hogy az emberek sokkal kevésbé képesek mások odaadó (másik ember, állatok, jelenségek stb.) megfigyelésére akként, mint, mondjuk, a macskák. Rosszul értelmezik az állat gesztusait, gyakran nem veszik észre a jelzéseket, ezért a kommunikáció az állat szempontjából értelmetlenné válik. A macskákkal kapcsolatban ugyanaz az önbeteljesítő jóslat következik be, ami a „rossz gyerekek” esetében. A környezet úgy reagál jelzéseikre, ahogyan rossz előítéletei diktálják. Ezzel el is veszi a kedvüket attól, hogy a maguk részéről folyton megújuló erőfeszítéseket tegyenek a „beszélgetésre”. Majd a mélyebb, melegebb kapcsolatok kiépítésére.
A macskákkal való barátkozás előfeltétele az egyenrangúság, kölcsönösség elfogadása meg a másik intimszférájának tiszteletben tartása. Jól tudjuk, hogy a macska nem falkaállat, korántsem akar mindenáron beilleszkedni a családba, az emberi csoportba. Különösképpen nem alárendeltként. Ezek az állatok nem lesik a kegyeinket, nem függ az életük kizárólagosan a mi hívó szavunktól, nincsenek olyan ösztönös kényszer hatása alatt, mint a kutyák. Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy a kutyával nem kunszt kapcsolatot kialakítani, de ezzel, persze, nem állítjuk, hogy a jó ember-kutya viszony nem függene milliónyi hatástól. Főképpen a gazda magatartásától. A cicákkal mégis egészen más a helyzet, nekik nincsenek főnökeik és isteneik, vagyis gazdáik. Vannak viszont személyes szimpátiáik, szinte határtalan önérzetük és sérthetetlen belső világuk. Ami talán a legfontosabb a mácskáknál esetében, roppant kifinomult, de általunk nehezen érthető a kommunikációs készletük.
Röviden talán úgy foglalhatnánk össze a dolgot: a cica mindazt elvárja tőlünk, ami egy sikeres modern házasságban elvárható. Szeretetet és annak rendszeres kimutatását, a másik személyiségének elfogadását és tiszteletét, alkalmazkodást egymáshoz az ésszerűség határáig, ugyanakkor a kellő személyes szabadság biztosítását, a kapcsolat folyamatos ápolását, megerősítését, szolidaritást és védelmet a nehéz helyzetekben. Vagyis a macskákkal autoriter, türelmetlen, következetlen embernek szinte lehetetlen megbarátkoznia.
Ahogyan a velünk élő állatok mindegyike, a macska is sokkal többet megért a mi dolgainkból, mint mi az övéből. Tapasztalataim szerint, szinte mindegyikük eleinte megpróbál velünk mélyebb kapcsolatot teremteni, ám a sorozatos értetlenségünk, esetleg rossz válasz(gesztus)unk hamar elveszi a kedvüket a behemót, ügyetlen és buta embertől. Onnantól már csak azokat a számára szükséges kapcsolati elemeket tartja fenn velünk, amelyek nélkül a házunknál sem volna érdemes tovább időznie.
Macska és macska között, persze, óriásiak a különbségek, nemcsak a fajták közötti – többé-kevésbé ismert – differenciákra gondolok, hanem arra is, hogy a cicák élethelyzete is alapvetően meghatározhatja a velünk való viszonyát. És ahogyan az emberek, minden macska önálló és különleges egyéniség. A lakásban tartott állatok természetszerűleg inkább közelebb kerülnek az emberhez; a kertben is bóklászóknak viszont egészen egyszerűen több a dolguk. Ezt a gazdáknak tiszteletben illik tartani. A nem ivartalanított egyedek pedig roppant módon elfoglaltak a párzási időszakokban, de túl ezen, egész évben a terület védelme miatt is. Ez az elfoglaltság nemcsak fizikai, de lelki megterhelést is jelent számukra, így jóval kevesebb figyelmük és türelmük marad ránk. A roppant módon túlszaporodott magyar házimacska-populáció miatt is érdemes az állatbarátoknak még idejében ivartalaníttatniuk a kedvenceiket. Ezzel nemcsak az egész állománynak tesznek jót s az egyedek élettartamát hosszabbítják meg, hanem nagyobb eséllyel tehetnek szert otthoni cicabarátra is.
