Csala Károly

Szerelmi dalocska 

Én vagyok a te ügyed,

és nem tűrök halasztást.

Kegyelmem vagy te nekem,

s én tenéked malaszt, lásd!

Kettesben 

Tudod,

amikor egy picit össze vagyunk veszve,

hiába próbálunk nézni nagyon messze,

túlságosan is csak közelre látunk:

azt hisszük, hogy a világ ránk unt.

Feleségemhez 

Erőm immár fogyatkozik, lássad!

Bánj velem már, miként hímes tojással!

Foglalkozzál velem, ne mással!

Vagy ha nem, minden szerelmet áss el!

Álmodban se árulkodjál, hogy más kell!

Ösztönös örömmel engemet láss el!

Kirándulás

A harmadik nap nem szólítjuk egymást

keresztnevén, mint ki-ki idegent.

Elhallgatunk. Az együttlét elég volt.

Család vagyunk. Ez most mindent jelent.

Nem harcolunk. Környes-körül a kék ég

lerázta fellegét, ragyog.

Vénült szívemben megjelent a béke,

megifjodom, mint régen a nagyok.

Kívánság 

Ó, színtelen láng,

szürke szerelem,

segíts földhöz tapadni,

ne röpködj,

maradj velem.

Éljünk túl együtt

kort, vígat, keserveset –

színeink immár elkopván,

te szárnyad is nyesett.

Mulassunk hát csöndben.

Légyen másé a zaj.

Munkáljunk magunkban.

Mindegy már, hogy fejünkön

így, másként vagy akárhogy

tapad-e a haj.

Eduard Zahariev rajza Csala Károlyról