Csala Károly

Bölcs állatiság 

                    „Nincs közönséges állat.”

                                E.T.A. Hoffmann

Nem hagyjuk éhen cicánkat,

hiszen ő nálunk családtag,

és beszélgetünk is vele,

igyekszünk kilesni véleményét,

egy-két titkát és érzeményét,

szerzett s bírt tudással tele a feje

és csaknem minden porcikája,

így hát van mit tanulnunk tőle,

s ha nem is mászunk majd fára,

mint ő, vagy háztetőre,

példa ő sok más egyébre:

hirtelen iramodásra,

erőt gyűjtő, lazító pihenésre,

amúgy meg lázító önérzetre

és alkalmazkodó megértésre,

valamint ezernyi trükkre,

amitől tűrhetőbb az élet,

ekképp ő is az életünk tükre, 

s ez élet, bár öröm, mégiscsak kényszer,

tudjuk ezt mi is meg ő is, éppen

ezért kár is volna mondani kétszer.

Macskazsáner 

Ablakba ült az élvezet.

Üveg mögött madárraj csereg.

Vadászni, álomban, mi jó!

Ablakban alszik Cicmír Mityó.

Macskameleg 

Konyha hűvös kövén

hever el a kandúr,

körötte a kövér

meleg és a csend úr.

Szuszogni sincs kedve,

dorombolni úgy se,

nemhogy fölkerekedve,

a legyet megüsse.

Macskatavasz

Hó havon nem marad, hirtelen olvad,

boldog macska szalad, lehel lelket az útra,

kényes lépésekkel kerülgetve a tócsát.

Csak buta szó, hogy a magányban leli kedvét!

Társat várni rohan, vagy üdvözölni az embert.

Több nyelven közleni tud, ért szót, szagot és gesztust,

sőt nagy kegyesen oktat is, elmagyarázza, mi kéne,

ha macskául csak dadogó gazdái nem értik.

Cicmírnek hívjuk ez ifjú kandúrt;

vedlés előtt van, s érzi: a létnek

változó örömei várják, ha itt a tavasz!

Szerény az ősz

Nincs sok dicsekedni valója az ősznek:

szél hátán ismét levelek kergetőznek.

Ámde az ősz nem költő, nincs kötelezve az újra,

szele ismét csak a régi avart viszi-fújja.

Hengergőzik a fűben egy kedves bestia,

de nincs vele nagyra, mint volna helyében

bármely víg emberfia. 

Eduard Zahariev rajza Csala Károlyról