Csala Károly

Átváltozásaim 

Más vagyok én délelőtt, mint délután,

s nyár kedvence vagyok, kit tél utál.

Átváltozom én, bizisten, önkény nélkül.

Mint piros kikelet is ahogy őszbe kékül.

Mától 

Mától ősz van,

            akármit  mond a naptár.

Örülj, vagy siránkozz:

csak ennyit arattál.

Hangod koptatott húr,

nem harsogó fanfár.

Ölelő sugarat rád

immár sápadt nap tár.

Kedvem szakadtán

 – Az ember, ugye,

hogyha kedve nincsen,

jobb kedvért kilincsel.

– Mire valók a szobamélyi csöndek,

ha nem gondolkodol el sorsodon?

Egy óra bő idő,

ha nem tudsz tenni semmit,

alhatnál legalább,

hátha az valamit lendít

kedveden.

– Fejemet letészem párna hajlatára,

gondolok immáron főleg az alvásra,

valamint mellette sok másra.

Az alvás meg vagy sikerül,

vagy kikerül.

Rémüldöző 

Kimért rémület tölti testem poharát:

rövid az élet itala.

Nem az rémít, ami nincs, az „odaát”,

hanem ami itt nincs

elvégezve –

bár tudom, hogy ez hiba, na!

Kép: Eduard Zahariev rajza Csala Károlyról