Csala Károly
Bölcs állatiság
„Nincs közönséges állat.”
E.T.A. Hoffmann
Nem hagyjuk éhen cicánkat,
hiszen ő nálunk családtag,
és beszélgetünk is vele,
igyekszünk kilesni véleményét,
egy-két titkát és érzeményét,
szerzett s bírt tudással tele a feje
és csaknem minden porcikája,
így hát van mit tanulnunk tőle,
s ha nem is mászunk majd fára,
mint ő, vagy háztetőre,
példa ő sok más egyébre:
hirtelen iramodásra,
erőt gyűjtő, lazító pihenésre,
amúgy meg lázító önérzetre
és alkalmazkodó megértésre,
valamint ezernyi trükkre,
amitől tűrhetőbb az élet,
ekképp ő is az életünk tükre,
s ez élet, bár öröm, mégiscsak kényszer,
tudjuk ezt mi is meg ő is, éppen
ezért kár is volna mondani kétszer.
Macskazsáner
Ablakba ült az élvezet.
Üveg mögött madárraj csereg.
Vadászni, álomban, mi jó!
Ablakban alszik Cicmír Mityó.
Macskameleg
Konyha hűvös kövén
hever el a kandúr,
körötte a kövér
meleg és a csend úr.
Szuszogni sincs kedve,
dorombolni úgy se,
nemhogy fölkerekedve,
a legyet megüsse.
Macskatavasz
Hó havon nem marad, hirtelen olvad,
boldog macska szalad, lehel lelket az útra,
kényes lépésekkel kerülgetve a tócsát.
Csak buta szó, hogy a magányban leli kedvét!
Társat várni rohan, vagy üdvözölni az embert.
Több nyelven közleni tud, ért szót, szagot és gesztust,
sőt nagy kegyesen oktat is, elmagyarázza, mi kéne,
ha macskául csak dadogó gazdái nem értik.
Cicmírnek hívjuk ez ifjú kandúrt;
vedlés előtt van, s érzi: a létnek
változó örömei várják, ha itt a tavasz!
Szerény az ősz
Nincs sok dicsekedni valója az ősznek:
szél hátán ismét levelek kergetőznek.
Ámde az ősz nem költő, nincs kötelezve az újra,
szele ismét csak a régi avart viszi-fújja.
Hengergőzik a fűben egy kedves bestia,
de nincs vele nagyra, mint volna helyében
bármely víg emberfia.
Eduard Zahariev rajza Csala Károlyról